Reggel 7, ébredek. Tusolás, reggeli. 8-ra jön az acasa-s (szállásadó cég) faszi megnézni a szőnyeget, meg időpontot egyeztetni, hogy mikor cseréljék ki. Magyar kolis tapasztalataim ugyan nincsenek, de erősen kétlem, hogy némi maradandó retek, meg egy kisebb-nagyobb kiégetés miatt lecserélnék a padlószőnyeget (max. ugye a lakó kontójára.... bár az is igaz, hogy Magyarországon nem 350euró egy koliszoba egy hónapra). Na mindegy, ennek örülök, bár az igazat megvallva leszarok pár foltot a szőnyegen, viszont ki kell majd pakolnom, amíg megcsinálják. Ennek annyira nem örülök. Viszont annak ismét csak megint, hogy mutatom a formának:
- Nézdmáá, a hűtő kábele nem ér el a konnektorig, átvihetem oda? Vagy vegyek egy hosszabbítót?
- Jajj, haggyad má azt, majd én hozok neked egy hosszabbítót, ha nem leszel itthon, csak felakasztom a kilincsedre.
És lám, csodák csodája, mire egy fél óra múlva visszaértem a vásárlásból, már ott lógott a kilincsen a cuccos. Szóval kábé ezzel telt a kedd, meg persze délután blogot írtam, aminek az eredményét láthatjátok eggyel illetve kettővel lentebb. Király, mi?
Na, jött az estefelé. Vestingbar @ Bastille (ez a partihelynek meg az épületnek a neve, igen, az épület ugyanaz, mint amiben az international office van pl.). Szóval ezen a helyen minden kedden van exchange parti. Jó az. Előtte már jól elkezdtünk berúgni, némi bor, stb. Kaptunk egy kölcsönbicót, hogy majd vigyem az egyik spanyolt. Hát, először azt hittem, a bringa hibájából nem tudom vinni a formát (~30 fokban balra elfordult kormány, konstansban súrlódó fék, etc + jeges út), aztán ő is megpróbált engem vinni, határozottan jobb voltam, én vagy 2 métert meg tudtam tenni magunkkal. Szóval ezt még gyakorolni kell. A srác, aki már egy fél éve itt van, az viszont minden további nélkül vitte a srácot, én meg mentem egyedül bicón. Jó fless volt végre.
Megérkeztünk a partiba, tök fless hely, rendesen feldíszítve, minden. A surmák veretős elektromos zenétől a surmák vagizós lazulós fekazenén át a nem is olyan szar latin táncolós (amit nyilván nem tudok, de legalább bejön :) zenékig mindenféle. Lehet, meg kéne itt dumálni valami particsinálást. Vettem egy sztenderd pohár bort (0,187 liter) 2 euróért. Drágábbra számítottam. Bár elég tré is volt az íze, valszeg részben emiatt fájt a fejem másnap. Annak ellenére, hogy magunk akasztottuk fel az alagsorban a kabátunkat, és szabad hozzáférés volt (nem, itt nem kell fosni attól, hogy ellopják, sztem még a tárcát sem, ha a zsebében hagyod), valahogy rögzült a sorbanállok-fél-órát-megkapom-kimegyek-használom-ismét-fél-óra-sor, tehát nem mentem le érte, nagy hiba volt. Nem célszerű párás 0--3 fokban kint ácsorogni sokat, vagy legalább kellett volna innom védőitalt. Na, az egy nappal utánam érkezett Miguel-lel nekiálltunk visszasétálni olyan 1-f2 fele, mert fáradtunk befele, meg nekem speciel órám is van szerda reggel (mondjuk csak 1045-kor, de szeretek sokat aludni), a kölcsönbicónkat inkább toltuk, nem kéne kinyírni magunkat, és dumáltunk közben. Egész jó arc ő is, csak estére már kurvára telítődik az angollal a fejem.
Szerda reggel, kelés, reggeli, irány a suli. Értem, húdeérdekes, oké, jó, vége, bolt, haza, msn, ebéd, le a közös helyiségbe. Kérdezem: milyen messze van a citi gyalog. Ó, hát te kurvára nem akarsz gyalog menni, két óra. És mennyibe fáj a busz? 1.20. Csak?! Oké, az lesz.
Szóval szerda délután bementem a citibe, kattintottam pár fotót, meg akartam venni állványt, de mire találtam fotósboltot, az zárva volt. Sebaj, mászkáltam elég sokat. Jellemzően nem derékszögben voltak a kereszteződések, meg általában egy csomópontba 5-6 sétáló/biciklis utca futott be, így jól eltévedtem, de nem volt gáz, szép volt a hely, és csak egy háromnegyed órát bolyongtam, de nem is zavart. Az első kofisop, amibe betértem, felejthető volt. Sötét hely, túl sűrűn asztalok, fos zene. Tuti nem ide fogok járni kávézni, de egy kicsit azért tankoltam :) Bár azért a helyzetre, hogy beülök egy kávéra, és legál mellé venni egy kis jancsit, eléggé rápíszeltem. Szóval eztán mászkál, fotóz, bolyong, csak rossz sorrendben írtam, kezdek fáradni, irány haza, jaj bazzeg, kezdek szarul lenni, biztos a tegnapi kabátmentesség, fúdefosul vagyok, gyógyszer, alvás.
Csütörtök, alszom, ameddig bírok, nem is vagyok olyan szarul. Ebéd, délután óra, Wind Energy, na már szarul vagyok, de első órára csakmá bemegyek. Érdekes, kurvára hadar, majd' széthalok, értem. Vége, fú, hogy fogok most egy fél órát hazasétálni, ha már nagykabát sapka sálban fázom még bent az épületben?! Szal séta haza, bírni kell, én vagyok jean-claude van damme és egy jegesmedve keveréke, azért a bolt útba is esett, meg valami biztos kell, amúgy csak melegedni meg pihenni tértem be. Okos volt, legalább egy nehéz táskát is cipelhetek az út másik felén, de lett kaja (mondjuk eddig is volt elég :). Alig érek haza, lázcsillapító, fekvés, Miguel jön olyan f12 körül, hogy néznek filmet, menjek, én kb ijesztő fejjel próbálom neki elmagyarázni félig angolul félig magyarul, hogy most keltem, kurvára nem vagyok képben, meg szarul is, szóval letett arról, hogy feltétlenül én kellek ehhez a filmnézéshez, minden esetre jól esett, hogy gondoltak rám is.
Péntek reggel 845re suli. Még jó, hogy tegnap korán lefeküdtem, egészen képben meg jól is vagyok. Ugyancsak Wind energy, azért annyira nem is vagyok jól, minnyá bealszom, kávéautomata meg csak akkor ad cuccost, ha van ilyen buzi chipknip kártyád vagy mi a szar, ahhoz meg kell dutch bank account, amit meg nem akartam nyitni... basszákmeg. Óra vége, jövés haza, gyógyszer-tea, k óra szkájp, faszbúkon olvasom, hogy a földszinten lakó egyik német csaj, Susanna is beteg, hát akkor már lemegyek, teázzunk együtt, egész píszesek a többiek, van még egy spanyol, aki szarul van, többiek meg kicsit határozatlanok, hogy menjenek-e a citibe a pink pirate welcome party-ba. Ki megy? Esik az eső... Buszok faszfej módon nem járnak éjjel. Átérzem, sztem én is lusta lennék, de legalább a szarul levés eldöntötte helyettem. Izzadok-nem-izzadok-nem, ennyiszer nem bírok tusolni, fúj, de büdös vagyok máá, meg kezdek is álmosodni, este 10 van, jövök aludni. Aztán m2online-on ment egy magyar film, A boldogság színe, egészen jó volt. Meg nem az a tipikus magyar fos volt, hogy muszáj egy párszor totálban mutatni egy cocacolát meg egy főtaxit meg egy mekit, meg amikor taxi és rádió, akkor mjüzikréééjdijó-júúúventusz. Tudom, hogy kell a lóvé, de az ilyenek miatt (is) lesz néhány magyar film annyira elbaszott. Szal ezt megnéztem, aztán aludtam. Fos volt, hogy nem tudtam ott lenni Merlinben... há mikor jön Deepmix-es arc? Amikor én disszidálok... jó az. Persze a nőm meg ott lesz/volt. Remélem, vigyázott magára :))
Szombat reggel van. Kurvára kéne reggelizni, de nehezen megy a nyelés. Le kéne tusolni, mert azt hiszem, kezdek penészedni. Nem vagyok olyan fosul, de azért feltétlenül jó érzés feküdni. És még el kéne slattyogni a boltba, vasárnap nincs nyitva, és nem biztos, hogy elég kaja van itthon. Na elmentem tusolni meg enni meg enni venni. Yo písz.
