cs

 Szeretem a kimoshatatlan körömlakkfoltot a lepedőmön.

 Hogy ez mennyire egy baszadék hosszú nap volt, végre vége.

Holnapra elmúlik a kezdődő betegségem. Ez biztos.

Nem értem ezt a szart,  elégett kaja, még mindig nem értem ezt a szart, sok programozás, jajdejó mükszik, jajderossz mégsem, zsibbad-zsibbad, ahh-jeeh mégis, faszák vagyunk, az előző szart még mindig nem értem - vááh.

 de ekkor… furcsa… megdöndült, megzördült, megdobbant valami. S nem is hagyta abba. Ütemesen döngött-böngött, zirgett-zörgött, kattogott-pattogott, bimm-bumm, kipp-kopp és riccs-reccs. No még ilyet!

 Zenék átmentek az első szűrőn, jó parti ígérkezik pénteken.

 A nap tanácsa: ha voltál olyan okos, hogy a két üveg borodból csak egyet vigyél magaddal a partiba, ahol alapvetően csak kicsit maradsz, és kitalálod, hogy mégiscsak hazaugrasz a másikért - miért ne, itt van 5 percre -, akkor ne gondoskodj mindenféle kötelezvényről, hogy vissza is menj.

Délután megjött a napsütés, és ezáltal az effektivitás is. 

 Ma megettem az idei első fagyim.

Miután páran cseszegettetek, elmentem fotózni végre egy kicsit. Bejártam a kampusz közelebbi felét, a másik felére elkezdtek szépen letöredezni az ujjaim. Ímé:

http://picasaweb.google.com/csabbooca

Pihenés, gyógyulás, tea. Filmnézés. Egész jó ez a Vakondok. Kis aggodalom, msn. Hazai szalonna plusz itteni sajt vacsira, hmm. Végre egy kis zenehangulat. Talán holnap már nem is leszek ilyen szarul.

ppppppppppppppp

Reggel 7, ébredek. Tusolás, reggeli. 8-ra jön az acasa-s (szállásadó cég) faszi megnézni a szőnyeget, meg időpontot egyeztetni, hogy mikor cseréljék ki. Magyar kolis tapasztalataim ugyan nincsenek, de erősen kétlem, hogy némi maradandó retek, meg egy kisebb-nagyobb kiégetés miatt lecserélnék a padlószőnyeget (max. ugye a lakó kontójára.... bár az is igaz, hogy Magyarországon nem 350euró egy koliszoba egy hónapra). Na mindegy, ennek örülök, bár az igazat megvallva leszarok pár foltot a szőnyegen, viszont ki kell majd pakolnom, amíg megcsinálják. Ennek annyira nem örülök. Viszont annak ismét csak megint, hogy mutatom a formának:

- Nézdmáá, a hűtő kábele nem ér el a konnektorig, átvihetem oda? Vagy vegyek egy hosszabbítót?

- Jajj, haggyad má azt, majd én hozok neked egy hosszabbítót, ha nem leszel itthon, csak felakasztom a kilincsedre.

És lám, csodák csodája, mire egy fél óra múlva visszaértem a vásárlásból, már ott lógott a kilincsen a cuccos. Szóval kábé ezzel telt a kedd, meg persze délután blogot írtam, aminek az eredményét láthatjátok eggyel illetve kettővel lentebb. Király, mi?

Na, jött az estefelé. Vestingbar @ Bastille (ez a partihelynek meg az épületnek a neve, igen, az épület ugyanaz, mint amiben az international office van pl.). Szóval ezen a helyen minden kedden van exchange parti. Jó az. Előtte már jól elkezdtünk berúgni, némi bor, stb. Kaptunk egy kölcsönbicót, hogy majd vigyem az egyik spanyolt. Hát, először azt hittem, a bringa hibájából nem tudom vinni a formát (~30 fokban balra elfordult kormány, konstansban súrlódó fék, etc + jeges út), aztán ő is megpróbált engem vinni, határozottan jobb voltam, én vagy 2 métert meg tudtam tenni magunkkal. Szóval ezt még gyakorolni kell. A srác, aki már egy fél éve itt van, az viszont minden további nélkül vitte a srácot, én meg mentem egyedül bicón. Jó fless volt végre.

Megérkeztünk a partiba, tök fless hely, rendesen feldíszítve, minden. A surmák veretős elektromos zenétől a surmák vagizós lazulós fekazenén át a nem is olyan szar latin táncolós (amit nyilván nem tudok, de legalább bejön :) zenékig mindenféle. Lehet, meg kéne itt dumálni valami particsinálást. Vettem egy sztenderd pohár bort (0,187 liter) 2 euróért. Drágábbra számítottam. Bár elég tré is volt az íze, valszeg részben emiatt fájt a fejem másnap. Annak ellenére, hogy magunk akasztottuk fel az alagsorban a kabátunkat, és szabad hozzáférés volt (nem, itt nem kell fosni attól, hogy ellopják, sztem még a tárcát sem, ha a zsebében hagyod), valahogy rögzült a sorbanállok-fél-órát-megkapom-kimegyek-használom-ismét-fél-óra-sor, tehát nem mentem le érte, nagy hiba volt. Nem célszerű párás 0--3 fokban kint ácsorogni sokat, vagy legalább kellett volna innom védőitalt. Na, az egy nappal utánam érkezett Miguel-lel nekiálltunk visszasétálni olyan 1-f2 fele, mert fáradtunk befele, meg nekem speciel órám is van szerda reggel (mondjuk csak 1045-kor, de szeretek sokat aludni), a kölcsönbicónkat inkább toltuk, nem kéne kinyírni magunkat, és dumáltunk közben. Egész jó arc ő is, csak estére már kurvára telítődik az angollal a fejem.

Szerda reggel, kelés, reggeli, irány a suli. Értem, húdeérdekes, oké, jó, vége, bolt, haza, msn, ebéd, le a közös helyiségbe. Kérdezem: milyen messze van a citi gyalog. Ó, hát te kurvára nem akarsz gyalog menni, két óra. És mennyibe fáj a busz? 1.20. Csak?! Oké, az lesz.

Szóval szerda délután bementem a citibe, kattintottam pár fotót, meg akartam venni állványt, de mire találtam fotósboltot, az zárva volt. Sebaj, mászkáltam elég sokat. Jellemzően nem derékszögben voltak a kereszteződések, meg általában egy csomópontba 5-6 sétáló/biciklis utca futott be, így jól eltévedtem, de nem volt gáz, szép volt a hely, és csak egy háromnegyed órát bolyongtam, de nem is zavart. Az első kofisop, amibe betértem, felejthető volt. Sötét hely, túl sűrűn asztalok, fos zene. Tuti nem ide fogok járni kávézni, de egy kicsit azért tankoltam :) Bár azért a helyzetre, hogy beülök egy kávéra, és legál mellé venni egy kis jancsit, eléggé rápíszeltem. Szóval eztán mászkál, fotóz, bolyong, csak rossz sorrendben írtam, kezdek fáradni, irány haza, jaj bazzeg, kezdek szarul lenni, biztos a tegnapi kabátmentesség, fúdefosul vagyok, gyógyszer, alvás.

Csütörtök, alszom, ameddig bírok, nem is vagyok olyan szarul. Ebéd, délután óra, Wind Energy, na már szarul vagyok, de első órára csakmá bemegyek. Érdekes, kurvára hadar, majd' széthalok, értem. Vége, fú, hogy fogok most egy fél órát hazasétálni, ha már nagykabát sapka sálban fázom még bent az épületben?! Szal séta haza, bírni kell, én vagyok jean-claude van damme és egy jegesmedve keveréke, azért a bolt útba is esett, meg valami biztos kell, amúgy csak melegedni meg pihenni tértem be. Okos volt, legalább egy nehéz táskát is cipelhetek az út másik felén, de lett kaja (mondjuk eddig is volt elég :). Alig érek haza, lázcsillapító, fekvés, Miguel jön olyan f12 körül, hogy néznek filmet, menjek, én kb ijesztő fejjel próbálom neki elmagyarázni félig angolul félig magyarul, hogy most keltem, kurvára nem vagyok képben, meg szarul is, szóval letett arról, hogy feltétlenül én kellek ehhez a filmnézéshez, minden esetre jól esett, hogy gondoltak rám is.

Péntek reggel 845re suli. Még jó, hogy tegnap korán lefeküdtem, egészen képben meg jól is vagyok. Ugyancsak Wind energy, azért annyira nem is vagyok jól, minnyá bealszom, kávéautomata meg csak akkor ad cuccost, ha van ilyen buzi chipknip kártyád vagy mi a szar, ahhoz meg kell dutch bank account, amit meg nem akartam nyitni... basszákmeg. Óra vége, jövés haza, gyógyszer-tea, k óra szkájp, faszbúkon olvasom, hogy a földszinten lakó egyik német csaj, Susanna is beteg, hát akkor már lemegyek, teázzunk együtt, egész píszesek a többiek, van még egy spanyol, aki szarul van, többiek meg kicsit határozatlanok, hogy menjenek-e a citibe a pink pirate welcome party-ba. Ki megy? Esik az eső... Buszok faszfej módon nem járnak éjjel. Átérzem, sztem én is lusta lennék, de legalább a szarul levés eldöntötte helyettem. Izzadok-nem-izzadok-nem, ennyiszer nem bírok tusolni, fúj, de büdös vagyok máá, meg kezdek is álmosodni, este 10 van, jövök aludni. Aztán m2online-on ment egy magyar film, A boldogság színe, egészen jó volt. Meg nem az a tipikus magyar fos volt, hogy muszáj egy párszor totálban mutatni egy cocacolát meg egy főtaxit meg egy mekit, meg amikor taxi és rádió, akkor mjüzikréééjdijó-júúúventusz. Tudom, hogy kell a lóvé, de az ilyenek miatt (is) lesz néhány magyar film annyira elbaszott. Szal ezt megnéztem, aztán aludtam. Fos volt, hogy nem tudtam ott lenni Merlinben... há mikor jön Deepmix-es arc? Amikor én disszidálok... jó az. Persze a nőm meg ott lesz/volt. Remélem, vigyázott magára :))

Szombat reggel van. Kurvára kéne reggelizni, de nehezen megy a nyelés. Le kéne tusolni, mert azt hiszem, kezdek penészedni. Nem vagyok olyan fosul, de azért feltétlenül jó érzés feküdni. És még el kéne slattyogni a boltba, vasárnap nincs nyitva, és nem biztos, hogy elég kaja van itthon. Na elmentem tusolni meg enni meg enni venni. Yo písz.

Reggel 6, anyám lelép. 9-től nyitva a szállással foglalkozó iroda, ott kezdek, közel is van. Néhány szimpatikus forma útbaigazít. Séta, kurva szép táj, meg is találom egész könnyen. Bemegyek, sorszámhúzás, 3 perc várakozás, én jövök, minden oké, kipipa. Szakad a hó, jól néz ki, nem is zavar. Sétálgatás, következő lokáció keresése, kis tavak mindenfele (talajvízszabályozás céljából, bár szerintem az esztétikumot is erősen szolgálja), kövi lokáció megvan, 10:00, 10:45-kor óra, várás, nézelődés. Frissen épített épület, olyan modernes (durva labirintus), koncertteremmel, aszta. Óra kezdődik, Image processing and computer vison, tele japcsikkal, óra egész érdekes, értem is a fazon angolját.

Na, akkor most keressük meg az international office-t! Itt egy arc, pont oda megy, remek. Felmegyünk, intézzé nekem ügyet, te szimpatikus néni - nem, majd előbb menj el a faculty coordinator-odhoz, oké. Van másfél órám, sietés vissza a szállásra, tegnapi maradék kaja, végre nem vagyok nagyon éhes, 2re vissza a kampusz másik szegletébe faculty coordinator-hoz. Nagyon kedves, ad egy kávét (végre bazmeg), elmagyarázza, asszem értem, jó, kipipa. Vissza international office, elintézi, oké, értem, jó, majdnem teljesen kipipa. Na de a student numberemhez hol a kód? Irány vissza az előző épületbe, SNT helpdesk, itt a kódod, gyere, regisztráljuk be a mac addressedet. Valami elbaszódik a kábeles nettel (amin olyan 10MB/s le és 5MB/s fel volt szimultán :), görcsöl, csinálja, állítgat, fordítom neki a magyar windózt, nem mükszik, csak a wifi, jó lesz haggyadazt, de azóta itthon mégis mükszik a kábel is, szal fasza. Irány haza, kis net, mittomén. Fac.coord csaj meghívott minket vacsira, h6ra vissza a nagyon távoli épületbe, út közben némi kajavétel, találkozunk a tobbi mechanical engineering-es erasmus-ossal, irány a menza, KKUURRVA flessül felújított/átépített épület, mozgásérzékelős villanyú illatos ötcsillagos hoteles retyó (minden épületben), szar arcok a többi ilyen erasmus-os, nem is maradunk sokat, miután megettük a kaját (faculty fizette, fasza :) de volt rajta valami paprikaszósz - hát magyar embernek ne próbálják beadni, hogy ez paprikaszósz :)), irány vissza szállás.

Tusolás, lenézek közös helyiségbe, spanyol arcok elhívnak Raúl búcsúbulijára, sp arc elvisz a bicója csomagtartóján, jó fless kaják, tortilla, jamón serrano, miegymás, borok (nem láttam töményet :)), cigi, kommunikáció, kínaitól ajándékba kapott fahéjas kurvafinom sült hús. Másnap kelek korán, lépek, srácok, tegyé má irányba, arra mész, indulok, térképemet elvesztem, séta, gecijó a majdnem telihold a tavak felett, hazatalálok ~ szintidő (20p) alatt, fogmosás, alvás.

Szombat reggel... két óra alvás után picsa másnaposan / még részegen pakolás, nyomás. Alig bírunk kisétálni a kocsihoz, akkora a hó. Már ekkor sejtem, hogy akurvaéletbe lesz. Végig harminc-negyvennel a hó miatt (jobb is, mert különben telehányom apám verdáját :). Na szóval az akurvaélet olyan fél 1 körül következik be, amikor a mély álomba szenderülésemet megszakítja a diszpécser percsa kellemesen bántó hangja, hogy végül törölték a járatot.  Legalább végre kimehetek rágyújtani. Taxi haza, kajaaaaa, legalább még egy nap Hajnival :) Séta a Dunaparton, Hajni húzása szánkón, Csombor húzása szánkón, Hajni és Csombor húzása szánkón, hógolyóval majdnem bebaszok egy ablakot, mert nem tudok célozni, le a partra, píszes, tipikusan uccsó estének való. Haza ismét, projektoros film, alvás (kicsit több, mint előtte éjjel). Taxi, reptér, hiányozni fogsz, te is, VÁ. Trükközött a hó, de háhá, elindultunk. Fel a felhők fölé, szép napsütés, szép felhők, tetszik. => Eindhoven. Busz a vasútállomásra, szép város, majd talán megnézem rendesen. Mi a faszért csak kártyával lehet az automatából jegyet venni?! Nagy sor, vonat majdnem lekésése, na de aztán elérése, szép tiszta, emeletes, tetszik. 3 gomb a slozin (szappan adagot aggyá, vizet aggyá, kezemet száríccsad), szappan kézre, víz nem jön, szappan törölgetése lefele zsepivel, finom illatú, nem utálom annyira. => Utrecht. Rookzone, átszállás. Hulla, alvás. => Enschede.

Na aztán kimentünk az állomásról, fogtunk egy taxit, irány a kampusz bejárata, melyet Charlie-nak neveztek el (mint utóbb a taxistól megtudtuk, a Checkpoint Charlie után kapta a nevét). Taxival tovább a szálláshelyemre. Felmegyünk, na de most mi a fasz? A nap késés miatt nem kenem, hol vannak a többiek, meg minden. Na sebaj, szereztem a szinten egy kínai formától hálókábelt, hogy tudjak netezni (még jó, hogy valami elkúródott, és felengedett az irodában való mac-address regisztráció nélkül), így rendeltünk kaját, mert már valami baszott mód éhesek voltunk. Kampusz külön kis városrész, a város elég messze, bicó még nincs, szóval ez volt az egyetlen megoldás, 15euró egy tészta meg egy pizza, nem lesz ebből rendszer (pedig kurva finom volt, és nem is olyan drága az itteni árakhoz képest). Amíg meghozta a csőcs a pizzámat, lementem körülnézni. Összefutottam Georgie-val, aki azért használja ezt a nevet, mert amúgy kimondhatatlan lengyel, meg Darrennel, aki ír. Dumálgattunk kicsit, píszesek voltak. Mesélték, hogy nem csak neten olvastam, tényleg a 399 a legpartibb ház. Jó lesz az. Főleg, hogy talán nem is hallatszik fel, ha lent banzáj van, én a másodikon lakom, ami itt harmadik. Szóval ezek az arcok mondták, hogy szarjam le a mandatory introduction day-t, holnap el tudok intézni mindent. Kábé így is lett, de az majd a következő poszt lesz. Egy cigi meg némi kommunikáció után felmentem, mert nem volt térerő lent, és anyám nem tudott volna rámcsörögni, ha megjött a kaja, és már igen éhes voltam, valamint a kajafless is kezdett utat törni magának.

Felmentem, kb 2 perc múlva meg is jött a mindennapi betevő (vagyis inkább a napi minden betevő). Futár gyerek nem érti a borravalót :) Bezabálás, maradék jó lesz holnap. Netkommunikáció, alvás.